10. pici történet: A boldogtalan sárga szín

IMG_9966
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy sárga szín. Tiszta, élénk sárga. És mivel élénk sárga boldog szín, ezért örökké boldognak kellett lennie. Azért boldogtalanná lett, mert a folyomatos boldogság a világ legerősebb boldogtalansága. Nincs változás, meglepetés vagy fokozat. Csak megszakítás nélkül, üvöltő boldogság.
Egy nap a szomorú sárga színünk rájött, hogy kissé keverhető más színekkel: fehérrel, feketével, zölddel, barnával, pirossal. Elkezdett kipróbálni, és felfedezte a nagy sokféleséget, nagy finomságot, nagy boldogságot.
De néhányan megpróbálták moralizálni a sárga szín történetét, és emiatt újra boldogtalanná vált. Én is moralizáltam egyszer, amikor hozzám jött és azt mondta: “Miért csinálod ezt? Miért nem élhetek csak a saját feltételeim szerint?” És utána találtam magam egy végtelen hurokban. Megállítottam az moralizást, megnéztem a végtelenül különféle sárgákat, és így megtanultam, hogy túl sok moralizás hiábavaló, és ez a megértés majd újfajta moralizássá vált. Megint rájöttem, megint megállítottam, megint megtanultam, megint tévedtem, megint moralizáltam.
Azt hiszem, ez az emberi állapot. Megtanultam vele élni, sőt még élvezni is. A sárga szín pedig végre megtanulta, hogy ne vegye oda a szívébe.

9. pici történet: Az ülés nélküli pad

IMG_9588

Egyszer volt, hol nem volt… volt egy ülés nélküli pad. Az emberek minden nap sétáltak mellett. Általában figyelmen kívül hagyták, de amikor észrevették, elgondolkoztak, miért hiányzik annak legfontosabb része.

Egy ember azt mondta: Talán most felújítják.

Egy másik azt mondta: Talán valaki ellopta.

Egy másik azt mondta: Ez lehet a politikai korrupció esete.

Egy másik azt mondta: Vagy lustaság.

Egy másik azt mondta: Talán ez egy szomorú vagy vicces esemény következménye.

De senki sem tudta a hiányzó ülés valódi okát. Csodálatos és fantasztikus volt. A pad könyvet írt, és egy szegedi kiadó kifejezte érdeklődését. Így az ülés Szegedre ment, hogy megvitassák a szerződést. Csak nem volt pénze vagy lába, tehát a vonatjegy vásárlása vagy a gyaloglás helyett meg kellett várnia a szél fújását.

Az, ami rossz szerencsének tűnik, néha a világ legjobb szerencséje.

 

8. pici történet: A hétköznapi űrhajósok

IMG_9578

Egyszer volt, hol nem volt… volt két űrhajós, akik a Zagyva mentén sétáltak, szokásuk szerint.

Az egyik azt mondta: Nem furcsának tűnik-e neked, hogy tavaly a Holdra mentünk, és most ismét a Zagyva mentén sétálunk, mint a hétköznapi emberek?

A másik: De mi is hétköznapi emberek vagyunk.

Az egyik: Hogy lehetünk hétköznaposoknak, ha a holdra mentünk?

A másik: Ez egy különleges élmény volt, de végül minden visszatér a mindennapi életbe.

Az egyik: Még az űrhajósok is?

A másik: Még az űrhajósok.

Az egyik: Még a királyok is?

A másik: Még a királyok. De kevesebb király is van, mint a múltban.

Az egyik: Az pedig nem rossz.

A másik: Tényleg, nem rossz. A különlegesség nem tűnt el. Csak csendesebb lett. És azt hiszem, a Zagyva nem kevésbe csodálatos, mint a hold.

Az egyik: Ez igaz, legyen a mi titkunk.

Csendben továbbmentek.

7. pici történet: Beszélgetés a nappal

IMG_9555

Egyszer volt, hol nem volt… volt egy ember, aki nagyon boldoggá vált, ha reggel volt ideje kávét inni és a napkeltét nézni. Más emberek nevetett és bolondnak hívták. Szerencsére fogalma sem volt erről. Tehát kétszer boldog volt: napkelte és feledése miatt.

Egy nap valaki azt mondta neki, hogy az emberek gúnyolják őt. Hazajött, és sok könnyet öntött. De reggel a nap újra felkelt, ő pedig újra boldoggá vált. Ivott egy kávét, és élvezte a kilátást.

Aztán elképzelte, hogy a nappal beszél.

Nap: Miért szomorú voltál tegnap este?
Ember: Az emberek hívják engem bolondnak.
Nap: Minden boldog ember bolond. A boldogságnak a bolondságra szüksége van.
Ember: Miért ez?
Nap: Gondolkozz rajta. Élvezed ezt a beszélgetést?
Ember: Igen.
Nap: Nem zavar, hogy csak a képzeletedben létezik?
Ember: Nem.
Nap: Tehát látod.
Ember: Értem.

A nap elnémult. Az ember ivott a maradó kávét. A napfény még gyönyörűbbnek tűnt, mint korábban. Az ember indult a munkahelyre. És rájött, sétálva: Az igazi boldogság akkor, amikor egyszerre minden történik és semmi nem történik is.

Boldog születésnapot ennek a blognak!

IMG_9462
Ma a magyar blogom egy éves. Az ünneplés érdekében a bejegyzéseket kategóriákba rendeztem. Most könnyen megtalálhatjátok a történeteket, verseket, haiku verseket és rendszeres blogbejegyzéseket.

Nemrég kezdtem nagyon rövid, kissé abszurd történeteket írni magyarul. Ez nagyon jó gyakorlás, és élvezem. Ezzel a formával egy ideig folytatni kívánom. De a következő évben különféle blogbejegyzésekre számíthattok, és remélem, hogy a magyar nyelvem egyre erősebbé válik. Eközben boldog szülinapot Megfogalmazásoknak!

6. pici történet: A nyugdíjas víztorony

IMG_9551

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy nyugdíjas víztorony. Magas, méltóságteljes, káprázatos, hosszú ideig tétlen, eltitkolt a szívében egy rejtett kétséget. “Szinte egész életemben itt álltam” – gondolta – “de mindig is akartam volna énekelni és táncolni. Most meg kellene csinálnom, öreg koromban? Vagy így kellene maradnom?”

A nap végén, ez a kérdés üres volt, mivel a víztorony még azt sem tudná, hogyan kezdje el énekelni vagy táncolni. De az üres kérdések azonban nem mindig jelentéktelenek. Néha felébresztenek egy álmot. A víztorony számára elég volt gondolni a lehetőségről, habár az a lehetőség lehetetlen volt.

És egy nap október végén a víztorony egy közeli klubból származó dalt hallott. A víztorony felvidult. Egy pillanatig különösen boldoggá lett, mintha újra működne. Vízet hallott a lelkében. És majd három dologra jött rá:

1. Nem kell ott lenned, hogy ott légy.

2. Azok a dolgok, amelyeket nem tudsz csinálni, néha azok, amelyeket legjobban csinálsz.

3. A víztorony viszonylagos boldogsága a vízzel és a zenével visszavezethető.

5. pici történet: A mindentudó narrátor

IMG_9459

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kis gyerek, aki egyedül sétált a Margit-szigeten keresztül. Egy ember megkérdezte tőle, “Hol vannak a szüleid?” De a baj, hogy ez a kis gyerek még nem tudott beszélni. Scerencsére a szülei ott voltak, csak öt méterrel elötte, és azt válaszolták, hogy minden rendben van. Mindenki elbúcsúzott és elfelejtette…

…kivéve egy padon ülő kislányt, akinek nagy törekvéseik voltak. Nagy álma az volt, hogy mindentudó narrátor legyen. Hallott mindentudó narrátorokról az irodalmi órában, és úgy döntött, hogy ez a jövőbeli karrierje. A gyakorlás kedvéért elment a Margit-szigetre, és mindent leírt, amit hallott és látott.

Sok évvel később megvalósította álmát. Mindentudó (és csodálatos) narrátorrá lett. De túl sok története volt, és senkinek nem lehet mindentudó, ha telis-tele van. Egy nap, amikor véletlenül találkoztunk az egyik régi pesti malomban, adta nekem ez a kis mese rövidebb változatát. Mivel nem mindentudó vagyok, mondtam, mit tudok, és itt fejezem be a történetet. Ja, még egy dolog: A mindentudó narrátor szerint a volt kisgyermek most építész.