Bringázás Tiszafüredre

unnamed6
Tegnap bringáztam Szolnokról Tiszafüredre. Nem nehéz volt, de utána tényleg fáradt voltam. Indultam 6:45-kor, de néhány perccel később rájöttem, hogy szükségem lesz a maskra, mivel visszatérek vonattal (és valószínűleg bemegyek egy boltba is). Akkor visszamentem haza, elvettem a maszkot, és újra indultam (körülbelül 7:00-kor). Az időjárás szép és hűvös volt, tökéletes az utazáshoz.

Az első rész ismerős volt, mert már háromszor bicikliztem Nagykörűre és egyszer Tiszasülyre is. De ezúttal a virágzás teljes volt, és a Nagykörűi cseresznyefák bővelkedtek gyümölcsökkel.

unnamed5
Szeretem látni Racka juhokat, és ott legeltek, szokott módon.
IMG_1989
Tiszasüly után, az út majdem sötét volt a vastag lombozat miatt, viszont így kellemes volt. Kisköre előtt kerékpárút véget ért, és nem azonnal találtam a folytatást. De végül találtam meg, és kerékpároztam sokan másokkal a Tisza-tó mellett.
unnamed2

Megérkeztem Abádszalókra (ahol született Jenei Gyula, egyébként), és kikukucskáltam a városba. (Megtanultam a szót a blogSzolnok-tól.)

IMG_2016

De hamarosan tovább mentem, nem a tó mellett, hanem a városokon (Tiszaderzsen, Tiszaszőlősön) keresztül. Végre érkeztem meg Tiszafüredre, és vettem egy fagylaltot a Korona Cukrászdában, az egyik legfinomabbat, amelyet kóstoltam az életemben. Onnan indultam a vasútállomásra és visszatértem vonattal Szolnokra.

IMG_2022

Igen, tudom, sok látnivaló van Tiszafüreden, de ez könnyebb lesz, ha ott maradok éjszaka. Most már tudom, hogy három nap alatt lehet kerékpározni Sárospatakra. Az első napon Szolnoktól Tiszafüredre fogok menni, aztán a második napon Tiszafüredtől Tokajig, végül Tokajtól Sárospatakig. Két napon belül ezt meg is lehet tenni, de a három nap időt hagy a felfedezésre.

Az utazás gyöngyörú és békés volt. Köszönöm André Zsoltnak, a Sprint Kerékpárbolt tulajdonosa, aki pénteken töltötte meg a bringa gumijait.

bike map

Változás az életemben: a magyar betűk

IMG_1367

A koronavírus-járvány alatt, az egyik legfontosabb felelősségem a magyar nyelv folyamatos gyakorlása, mivel most otthon kell dolgoznom és azért ritkán beszélek magyarul. Sőt az online tanítási nap után különösen elfáradtam, tehát különös szorgalomra van szükségem, hogy gyakoroljak. De pontosan azért fontos. Egy nyelv könnyen tűnik el. Eddig volt extra kényelmetlenség: a billentyűzetem angolul el volt rendezve, tehát amikor csak magyarul akartam írni, lemásoltam és beillesztettem azokat a betűket, amelyek nem léteznek angolul (á, é, ö, ü. ó, ő, ű, í). A Word-ben egy kicsit egyszerűbb volt, mert lehetett beírni néhány speciális betűt. És igazán máshol is lehetett írni őket Alt-kódokkal, de bonyolult volt. Mindenesetre egy egyszerű e-mail írása könnyen óráig tarthatott el, nem a nyelv, hanem a betűk miatt. A múltban, amikor nagyon lassan írtam magyarul, ez nem volt baj, de majd rájöttem, hogy készen állok a változásra. És néhány perc alatt megváltoztattam a billentyűzet elrendezését.

Tehát a világ megnyílt a laptopomban. Írhatok az örömről, a fűről, egy óriási teknősről, az erdőgazdálkodásról, az újdonságról és ókorról, a vonatokról, amelyeket régen épphogy elértem, a kerékpárhelyjegyekről, a tavaszi színváltozásról, a kíváncsiságról, a folyók madarairól, és a pörgettyűkről is.

A lakás és az élet

san francisco

Sok lakásban éltem felnőtt életemben: New Havenben, San Franciscóban, Tucsonban, Brooklynban, és Manhattanban. Néhány ilyen lakást béreltem, másokat vásároltam, majd később eladtam. Az első lakásom, amelyet vettem, San Franciscóban volt. Szép, kicsi hely volt. Mindenhová kerékparoztam a lakásomtól. Különösen tetszett a biciklizés a meredek domb felé, majd lefelé a Misszió kerülete felé. Körülbelül öt évvel később a piac jelentősen emelkedett, tehát kétszeres áron adtam el, mivel úgy döntöttem, hogy Tucsonba költözök. Ma körülbelül ötször annyi lenne, mint amikor megvettem. Ha nem nagyon gazdag vagy, most szinte lehetetlen vásárolni lakást San Franciscóban.

tucson

A második lakás, amelyet vettem, nem igazán volt lakás; inkább nagyon kis ház kerttel és udvarral. Tucsonban volt, egy gyönyörű sivatagi városban (ahol születtem), Arizonában. Imádtam a helyet, a várost és a környéket, de az időjárás túlságosan forró volt. Ráadásul nem kerestem elég pénzt szabadúszó szerkesztőként, hogy támogassam magam. Ezúttal kis veszteséggel adtam el a házat, és Brooklynba költöztem.

brooklyn

Mielőtt Brooklynban lakást vásároltam, egy évre béreltem másikat. A vásárolt Brooklyn-lakás nagyon nagy volt (számomra), de ennek három hátránya volt: Manhattantól távol volt, felújításra szorult, és ha eladni akartam, szükségem volt a co-op testület engedélyére. Körülbelül tizenhárom évig éltem benne. A végén felújítottam a konyhát, és háromszoros áron eladtam a lakást. (A piac megugrott az elmúlt években.) Az emberek, akik megvették, nagyon elégedettek voltak vele. Ma sokkal drágább lenne.

A Brooklyn-lakás eladása után béreltem egy lakást Manhattanban, és dolgoztam a második könyvemen. Az eladásból származó pénz lehetővé tette, hogy teljes munkaidőben dolgozzam a könyvemen, és aztán költözhessem Magyarországra. Kilenc éve tanítottam a New York-i iskolákban, de  lemondtam a munkámról (egy éves előzetes értesítéssel) a második könyv írására, ugyanúgy, ahogy az első négy év után lemondtam a munkám az első könyvem írására. Ezúttal nemcsak a könyvet írtam, hanem új lehetőségeket is megfontoltam. Nagyon jó döntés volt a Magyarországra költözés.

Itt lehetséges (bár nehéz) egyszerre írni és tanítani. Az iskolai légkör nyugodtabb, mint amit Amerikában tapasztaltam, tehát nem vagyok olyan fáradt a nap végén. Ezen felül nagyon élvezem az iskola szellemi és művészeti életét. Szeretem az előző iskolámat is, és gyakran vagyok kapcsolatban. Ez a két iskola között néhány közös projekthez vezethetne.

Megtanultam valamit a lakások vásárlásából: Ne költsön el minden pénzt, mert akkor nem marad pénz a javításra és a fejlesztésre. Ezenkívül egy kisebb lakást könnyebb karbantartani, mint egy nagyobbat. És nem kell olyan lakást vásárolni, amelyet nem tényleg szeretsz. Semmi baj a lakás bérlésével; ez rugalmasságot adhat.

Tehát nagyon izgatott vagyok, hogy lakást vásárolok Szolnokon. Óvatosan hoztam meg ezt a döntést, mivel már régóta tudom, hogy itt akarok maradni sok éven keresztül, talán örökké. A múlt héten aláírtam a szerződést és befizettem a foglalót. Ez egy gyönyörű és hangulatos kis hely. Ha minden a sínen marad, májusban és júniusban költözhetek. Itt egy fénykép az utcáról. A repülőmúzeum és a Marcipán Cukrászda közelében található. Minden nap a Tisza mentén fogok bringázni az iskolába.

IMG_1043

Ez a történet nem csak a lakásokról, hanem az otthonról is szól. Azokon a helyeken, ahol éltem, megtanultam, mi az otthon valójában. Ez nem csak a lakóhely, hanem minden együtt: lakóhely, földrajz, időjárás, utcák és utak, munka, bringa, projektek, család, barátok, lelkiállapot, mindennapi kötelességek és megbízások, nehézségek, örömök, lassú hétvégi reggelek, a fény változó szöge, valamint a dolgok és az emberek, akiket szeretem.

 

Az első két képet a Google Street View segítségével kaptam. A harmadik képet készítették a Brooklyni lakás eladása előtt, a negyediket pedig készítettem én.

10. pici történet: A boldogtalan sárga szín

IMG_9966
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy sárga szín. Tiszta, élénk sárga. És mivel élénk sárga boldog szín, ezért örökké boldognak kellett lennie. Azért boldogtalanná lett, mert a folyomatos boldogság a világ legerősebb boldogtalansága. Nincs változás, meglepetés vagy fokozat. Csak megszakítás nélkül, üvöltő boldogság.
Egy nap a szomorú sárga színünk rájött, hogy kissé keverhető más színekkel: fehérrel, feketével, zölddel, barnával, pirossal. Elkezdett kipróbálni, és felfedezte a nagy sokféleséget, nagy finomságot, nagy boldogságot.
De néhányan megpróbálták moralizálni a sárga szín történetét, és emiatt újra boldogtalanná vált. Én is moralizáltam egyszer, amikor hozzám jött és azt mondta: “Miért csinálod ezt? Miért nem élhetek csak a saját feltételeim szerint?” És utána találtam magam egy végtelen hurokban. Megállítottam az moralizást, megnéztem a végtelenül különféle sárgákat, és így megtanultam, hogy túl sok moralizás hiábavaló, és ez a megértés majd újfajta moralizássá vált. Megint rájöttem, megint megállítottam, megint megtanultam, megint tévedtem, megint moralizáltam.
Azt hiszem, ez az emberi állapot. Megtanultam vele élni, sőt még élvezni is. A sárga szín pedig végre megtanulta, hogy ne vegye oda a szívébe.