Egyszer volt, hol nem volt, volt egy helyzet. Minden nap elegáns, fekete öltönyben (fényes mandzsettagombokkal) járt, mert nagyon fontosnak érezte magát. Azért tartotta magát fontosnak, mert mindenki róla beszélt.
– Van egy helyzetem – mondták az emberek. És bár a helyzet senkinek sem tartozott, de nagyon büszke volt rá, hogy emlegették.
Ám ennyi népszerűség nem volt elég neki. Ezért a kapzsi helyzet elolvasott egy csomó könyvet a sikerről. Megértette, hogy akik sikeresek, mindig magasabb szintre emelik a dolgaikat. De hogyan kell azt csinálni?
– Túl elvolt vagyok – mondta csak úgy magának. – És szétszórt is.
Új cipővel akarta orvosolni a problémáját. Az annyira fényes volt, hogy egyből valóságosabbnak érezte magát tőle.
De aztán rájött, hogy a sikeréhez más hiányzik. Mindenki észrevette ugyan őt, de csak külön-külön. Mert mindenkinek más volt a helyzete, így a helyzet nem tudott egyetemessé válni.
– A következő szintem: az egyetemesség! – kiáltotta. – Az lesz az igazi siker!
Elkezdett egyetemes kapcsolatokat építeni. Eleinte hiábavalóak voltak az erőfeszítései. Bejelentkezett előadónak egy TED-konferencián, de ott azt mondták neki, nem akarnak foglalkozni semmiféle helyzettel. Fel akart szállni egy repülőgépre, ám nem fogadták el az útlevelét.
Később azonban rájött, hogy medvéhez illő türelemmel kell várnia a megfelelő pillanatra. Sokféle helyzet létezik, de egy nap majd eljön a különleges pillanat, egy helyzet, amely egyszerre érint mindenkit. Lustává vált. Várt.
Végre tényleg elérkezett a pillanat! Hirtelen mindenki elkezdett beszélni nemcsak az egyéni helyzetéről, hanem a nagy, egyetemes helyzetről is.
A helyzetünk izgatott lett: – Ez vagyok én! Rólam beszélnek! – kiáltotta. De senki sem hallotta meg.
Úgy döntött, hogy hirdetéssel próbálkozik. Posztereket készített a fényképével és szlogenjével: „Én vagyok a helyzet. Meg az első helyezett!”
Felvette a legelegánsabb öltönyét. Nagy ünneplésre számított. Ehelyett mindenki mindenhol kerülni kezdte a személyes találkozásokat, akár vele, akár mással.
– Mi történik? – kérdezte. De senki sem válaszolt. – Talán nem vagyok elég egyetemes?
– De, eléggé az vagy – mondta egy idős nő. – Ám ez nem jó. Azért lettél egyetemes, mert önző vagy.
Fárasztó volt ebbe belegondolnia, ezért a helyzet úgy döntött, itt az ideje egy pizzának. Keresett egy éttermet.
– Szeretnék egy helyzetpizzát – mondta.
– Elfogyott – válaszolta a pincér. – Ma csak a margarétapizzánk van.
– Rendben, akkor egy margarétát kérek.
Szegény helyzetünknek azonban véletlenül paradicsomos mártás ömlött az öltönyére, így elment keresni egy boltot, hogy vizet vegyen. Vizet persze vásárolhatott volna az étteremben is, de hirtelen nem jutott eszébe.
Amikor a boltos meglátta helyzetet, fel akarta hívta a rendőrséget, de a helyzet ezt suttogta: – Pszt … Csak vizet kérek. Kettőt fizetek.
Aztán a helyzet távozott a boltból, és elkezdte inni a vizet, mert megfeledkezett róla, hogy az öltönye tisztításához vásárolta.
A víz viszont, mivel egyetemes, semlegesítette az ő egyetemességét, és nem csak ő, hanem mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel. Egyetemesen örültek annak, hogy a helyzet egyetemessége megszűnt.
(Nagyon köszönöm Jenei Gyulának a szerkesztéseit és megjegyezéseit.)
(A képet itt találtam.)
