Sok lakásban éltem felnőtt életemben: New Havenben, San Franciscóban, Tucsonban, Brooklynban, és Manhattanban. Néhány ilyen lakást béreltem, másokat vásároltam, majd később eladtam. Az első lakásom, amelyet vettem, San Franciscóban volt. Szép, kicsi hely volt. Mindenhová kerékparoztam a lakásomtól. Különösen tetszett a biciklizés a meredek domb felé, majd lefelé a Misszió kerülete felé. Körülbelül öt évvel később a piac jelentősen emelkedett, tehát kétszeres áron adtam el, mivel úgy döntöttem, hogy Tucsonba költözök. Ma körülbelül ötször annyi lenne, mint amikor megvettem. Ha nem nagyon gazdag vagy, most szinte lehetetlen vásárolni lakást San Franciscóban.
A második lakás, amelyet vettem, nem igazán volt lakás; inkább nagyon kis ház kerttel és udvarral. Tucsonban volt, egy gyönyörű sivatagi városban (ahol születtem), Arizonában. Imádtam a helyet, a várost és a környéket, de az időjárás túlságosan forró volt. Ráadásul nem kerestem elég pénzt szabadúszó szerkesztőként, hogy támogassam magam. Ezúttal kis veszteséggel adtam el a házat, és Brooklynba költöztem.
Mielőtt Brooklynban lakást vásároltam, egy évre béreltem másikat. A vásárolt Brooklyn-lakás nagyon nagy volt (számomra), de ennek három hátránya volt: Manhattantól távol volt, felújításra szorult, és ha eladni akartam, szükségem volt a co-op testület engedélyére. Körülbelül tizenhárom évig éltem benne. A végén felújítottam a konyhát, és háromszoros áron eladtam a lakást. (A piac megugrott az elmúlt években.) Az emberek, akik megvették, nagyon elégedettek voltak vele. Ma sokkal drágább lenne.
A Brooklyn-lakás eladása után béreltem egy lakást Manhattanban, és dolgoztam a második könyvemen. Az eladásból származó pénz lehetővé tette, hogy teljes munkaidőben dolgozzam a könyvemen, és aztán költözhessem Magyarországra. Kilenc éve tanítottam a New York-i iskolákban, de lemondtam a munkámról (egy éves előzetes értesítéssel) a második könyv írására, ugyanúgy, ahogy az első négy év után lemondtam a munkám az első könyvem írására. Ezúttal nemcsak a könyvet írtam, hanem új lehetőségeket is megfontoltam. Nagyon jó döntés volt a Magyarországra költözés.
Itt lehetséges (bár nehéz) egyszerre írni és tanítani. Az iskolai légkör nyugodtabb, mint amit Amerikában tapasztaltam, tehát nem vagyok olyan fáradt a nap végén. Ezen felül nagyon élvezem az iskola szellemi és művészeti életét. Szeretem az előző iskolámat is, és gyakran vagyok kapcsolatban. Ez a két iskola között néhány közös projekthez vezethetne.
Megtanultam valamit a lakások vásárlásából: Ne költsön el minden pénzt, mert akkor nem marad pénz a javításra és a fejlesztésre. Ezenkívül egy kisebb lakást könnyebb karbantartani, mint egy nagyobbat. És nem kell olyan lakást vásárolni, amelyet nem tényleg szeretsz. Semmi baj a lakás bérlésével; ez rugalmasságot adhat.
Tehát nagyon izgatott vagyok, hogy lakást vásárolok Szolnokon. Óvatosan hoztam meg ezt a döntést, mivel már régóta tudom, hogy itt akarok maradni sok éven keresztül, talán örökké. A múlt héten aláírtam a szerződést és befizettem a foglalót. Ez egy gyönyörű és hangulatos kis hely. Ha minden a sínen marad, májusban és júniusban költözhetek. Itt egy fénykép az utcáról. A repülőmúzeum és a Marcipán Cukrászda közelében található. Minden nap a Tisza mentén fogok bringázni az iskolába.
Ez a történet nem csak a lakásokról, hanem az otthonról is szól. Azokon a helyeken, ahol éltem, megtanultam, mi az otthon valójában. Ez nem csak a lakóhely, hanem minden együtt: lakóhely, földrajz, időjárás, utcák és utak, munka, bringa, projektek, család, barátok, lelkiállapot, mindennapi kötelességek és megbízások, nehézségek, örömök, lassú hétvégi reggelek, a fény változó szöge, valamint a dolgok és az emberek, akiket szeretem.
Az első két képet a Google Street View segítségével kaptam. A harmadik képet készítették a Brooklyni lakás eladása előtt, a negyediket pedig készítettem én.
