Repülőgondolkodás (szonett)

IMG_6858

Ha gyorsan ősszel kerékpározik,
olyan, mintha repülnének a fák.
Őket egyáltalán nem fárasztom,
ők engem sem: vagyunk társ-pilóták.
Repül az egész város, barna, zöld,
hát hullva, hát felszállva, el, tovább,
és még a kerekek alatt, a föld
kéri, hogy kormány legyen legalább.
Ki nem akarja részt venni a szélben?
Ki meg, ha esélyt kapja, elfordulna?
Lenne mintha visszavonulna délben,
amit tehetném, ha benn csendes volna.
És így, ülve a két világ között,
repülök és majd álmodozok sőt.

 

Amikor ezt a szonettet írtam, legalább kettős kényszeren belül dolgoztam: a szonett forma kényszere és a korlátozott magyar nyelvtudásom kényszere is. Hallottam, hogy van némi hiba (és nem meglepett vagyok!); remélem, hogy őket hamarosan kijavítanám.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s