4. pici történet: A magányos telefonfülke

IMG_9540

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy magányos telefonfülke. Azért magányos volt, mert az embereknek már nem volt rá szükségük. Szinte mindig használták inkább a mobilukat. És így a telefonfülkének nem voltak barátai.

Egy nap erősen esett az eső. Egy ember belépett a telefonfülkébe, és elolvasta egy Babits Mihály könyvet, miközben vár, hog megálljon az eső. Hirtelen meglátta a buszát és kifutott, hagyva a könyvet a telefonfülkében.

Mivel a múltban a kedves telefonfülkénk gyakran találkozott könyvekkel, jól tudott olvasni. A szél szeszélyesen kinyitotta a könyvet az “Egy szomorú vers” című vershez. A telefonfülke a vers közepétől kezdte olvasni (gyorsan, nehogy közben változzon a szél):

barangoló borongó,
ki bamba bún borong,
borzongó bús bolyongó,
baráttalan bolond.

“Hurrá! Barátom van!” kiáltotta fel. “Vagy esetleg négy barátom van – ez a négy sor – vagy egy barátom töredéke van, mivel ez a vers töredéke. Szerintem jó lenne elolvasni az egész verset.” Igaza volt. Elolvasta, és utána biztos volt benne, hogy most van egy barátja. Már nem volt magányos, és a barátja széttöredezettnek vagy megnégyszereződöttnek már nem tűnt.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s