6. pici történet: A nyugdíjas víztorony

IMG_9551

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy nyugdíjas víztorony. Magas, méltóságteljes, káprázatos, hosszú ideig tétlen, eltitkolt a szívében egy rejtett kétséget. “Szinte egész életemben itt álltam” – gondolta – “de mindig is akartam volna énekelni és táncolni. Most meg kellene csinálnom, öreg koromban? Vagy így kellene maradnom?”

A nap végén, ez a kérdés üres volt, mivel a víztorony még azt sem tudná, hogyan kezdje el énekelni vagy táncolni. De az üres kérdések azonban nem mindig jelentéktelenek. Néha felébresztenek egy álmot. A víztorony számára elég volt gondolni a lehetőségről, habár az a lehetőség lehetetlen volt.

És egy nap október végén a víztorony egy közeli klubból származó dalt hallott. A víztorony felvidult. Egy pillanatig különösen boldoggá lett, mintha újra működne. Vízet hallott a lelkében. És majd három dologra jött rá:

1. Nem kell ott lenned, hogy ott légy.

2. Azok a dolgok, amelyeket nem tudsz csinálni, néha azok, amelyeket legjobban csinálsz.

3. A víztorony viszonylagos boldogsága a vízzel és a zenével visszavezethető.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s